Magamról

Saját fotó
Zsuzsa blogját olvasod. Fejlesztőpedagógusként az a hivatásom, hogy nehezebben tanuló gyerekeknek segítsek megtalálni a kulcsot önmaguk tanulási folyamatainak megértésére, javítására. Véleményem szerint minden általános és középiskolába járó tanítványom képes a tanulásra, valamiben tehetséges, alkalmas arra, hogy megtalálja és kibontakoztassa életfeladatát. Ehhez szívesen vállalom a híd szerepét, mely segít átjutni a túlsó partra, ahol az önbizalmát visszanyert fiatal már egyedül is boldogulhat. Sok éves tapasztalattal a hátam mögött hiszem, hogy közös munkával és együttgondolkodással minden - nehéznek látszó esetben is- ott lapul a megoldás.

2013. január 7., hétfő

53. feladat

Melyik korban szeretnél élni?


Ezt a kérdést Marcello D'Orta, nápolyi tanító tette fel az osztályába járó gyerekeknek jó néhány évvel ezelőtt. Könyvében aztán összegyűjtötte a gyerekek fogalmazásait, melyet erre és sok más kérdésre válaszolva írtak. Úgy jelentette meg egy könyvben, ahogy a gyerekek megírták, sajátos helyesírással és sajátos fogalmazással.
Ettől egyszerre nagyon bájos és nagyon humoros a könyv, másfelől nagyon szívbemarkoló is, hiszen szegény sorsú. elmaradott környezetben élő gyerekek mindennapjaiba is beleláthatunk a fogalmazásaikon keresztül.
Ha tehetitek, olvassátok el a könyvet, a címe: Én, reméljük, megúszom!



Most egy viccesebb fogalmazást választottam belőle, és úgy gépelem ide, ahogy van. A te feladatod, hogy megkeresd és kijavítsd a helyesírási és szóhasználati hibákat benne. 

Jutalmad: némi mosoly a szád szegletébe és 1 pont.


"Melyik korban szeretnél élni? 

Én a kőkorszakban szeretnék élni és bunkóval verekedni. Abban az időben ugyanis sokat harcoltak. Ha te az egyik törzshöz tartoztál, egy másik ember meg egy másik törzshöz tartozott és az uton összefutottak, akkormikor meglátták egymást, már ütöttek is.
A kor fegyvere a kőbalta volt, és akinek nem volt, annak befellegzett, mert bunkó nélkül ott lehetetlenség volt védekezni. Akinek nem volt bunkója, az ütött, rugott, fejelt, köpködött, ugy védekezett. De a végén igyis-ugyis meghalt.
A kőkorszakban folyton kitörtek a vulkánok, rengett a föld, az állatok fölzabálták egymást akkor is, ha már jól voltak lakva, és mindig rossz idő volt.
Ebben a primitiv korban nem birtak békén maradni. Otthon mindig csak a veszekedés ment és mindenki szutykos volt. Nem mosakodtak. Nem fésülködtek. Nem borotválkoztak. A nők se.
A gyerek mikor megszületett, máris kész primitiv ember volt.
Nem volt fűtés, nem tudták, mivel töltsék el a szabadidejüket, ugyhogy unalmukban firkáltak a falra. Ha egy vadálat belépett a barlangba, rögtön lebunkózták és megették, akár milyen vad volt.
Nyáron mikor meleg volt, ilyen hatalmas prehisztérikus szunyogók mentek be a házba, nem hagytak aludni, az emberek meg szencségeltek. 
Énnekem tetszik a kőkorszak, mert sokmindent felfedeztek és feltaláltak. Feltalálták a küllő nélküli kereket, a kőbaltát, a bronzkorszakot, a cölöpépitményt, a kezdetleges faekét, a pattintott kovakövet. Az ember akkoriban kezdett el okosodni, de még a majomra ütött. 
Amikor már nem ütöttek a majomra, Egyiptomiakká váltak, de ez már más téma.
Ez a fogalmazás. "


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése